2023  tavaszán műtöttek meg elülső keresztszalag szakadás miatt, ahol saját grafttal pótolták a sérült szalagomat. A rehabilitáció során aránylag hamar visszanyertem a teljes mozgástartományt a gyógytornának köszönhetően, de rengeteg izmot veszítettem a műtött lábamban és a térdem továbbra is panaszos maradt, bizonyos mozdulatok fájdalmasak maradtak, nem tudtam vele nagyobb erőt kifejteni, így az izomtömeg sem tudott elkezdeni visszaépülni. Ekkoriban egyszerűen fizikailag képtelen voltam futni. A futó mozdulatsor kezdetekor az első elszökkenés után a műtött lábamra való érkezéskor a térdembe nagy fájdalom nyilalt bele, úgy éreztem, hogy nem bír megtartani, majd összecsuklottam, ezért egy idő után elkönyveltem, hogy nem tudok futni. Több ortopéd szakorvos, gyógymasszőr, manuálterapeuta és gyógytornász is mind-mind ugyanazt mondta: (1) a műtét jól sikerült, az új szalag erősen tart; (2) a térd szépen mozog, a mozgástartomány jó, nincsenek kezelendő letapadások vagy beszűkülések; (3) nincs különösebb kezelendő probléma, mozogni kell, izmot kell építeni ahhoz, hogy a panaszok megszűnjenek. Ennek érdekében úszni kezdtem rendszeresen, hogy a térdet kímélő módon mozogjak, 2024-ben felkészültem és átúsztam a Balatont, de nem történt semmilyen érdemleges javulás. Ezt követően vásároltam egy kerékpárt, amivel rendszeresen tettem meg nagyobb távokat, ingáztam a munkahelyemre, 2025-ben több száz kilométert tettem meg tekerve, heti 2-3 alkalommal mentem bringával a 22 km-re lévő munkahelyemre tavasztól őszig, de ismét semmi javulás. Eközben a gyerekeim nőttek, egyre gyorsabbak lettek és egyre inkább nehezemre esett velük tartani a tempót a mozgásos játszások során. Alig tudtam velük fogócskázni, a bicikli után szaladni vagy labdázni, az volt az érzésem, hogy 1-2 év és teljesen lemaradok, nem fogok tudni velük játszani. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a kisebbik fiam azt mondta, hogy ő nem akar felnőtt lenni. Gondoltam azért, hogy örökre gyerek maradjon, játszhasson, stb. Milyen aranyos, nem igaz? Hát nem. Azért nem akart felnőtt lenni, mert azt hitte, hogy a felnőttek nem tudnak futni. Mivel én nem tudtam, biztos más felnőtt sem tud, amit persze ő nem akar, tehát levonta a következtetést: Nem akar olyan lenni, mint én. Ez igazán szíven ütött. 2025 októberében kerestem fel Dávidot a maglódi Magload Gym-ben, és kértem tőle állapotfelmérést, időpontot és edzéstervet elsősorban a műtött lábam megerősítésére. A cél az volt, hogy újra futni tudjak. Meglepetésemre az edzés egyáltalán nem erőgyakorlatokkal kezdődött. Eleinte rengeteget nyújtottunk és hengereztünk, ami jót tett az általános közérzetemnek, a mozgékonyságomnak és a fittségemnek is. Az állapotfelmérés során Dávid több apró deformitást is talált az alsó végtagjaim körül, amikre célzott gyakorlatokkal kezdtünk dolgozni. Ezek a gyakorlatok olyan tartó izmokat céloztak, amik idővel megerősödve a helyes irányba húzták/állították újra a csípőmet, térdemet, amitől azt reméltük, hogy javítja majd az egyensúlyomat, a súlyom és a térdekre kerülő erőhatások eloszlását, a későbbi erőgyakorlatok során. Később összetett funkcionális edzésekkel erősítettünk, ami ötvözte az általános állóképességi- és erőgyakorlatokat, valamint ezekbe az edzésekbe beépítettünk külön a műtött lábamat erősítő erő- és instabil gyakorlatokat. Dolgoztunk TRX kötéllel, stabil és instabil fitnesz dobozzal (PlyoBox), kettlebell-el, fél egyensúlylabdával, különböző anyagú és erősségű fitnesz szalagokkal. Később az edzőterem lábgépeit is mind megtanultam használni a műtött lábammal fokozatos terhelés és folyamatosan érezhető fejlődés mellett. Az edzések során azonban újra és újra megjelentek különböző apróbb fájdalmak és sérülések. A műtét helyén csonthártya irritáció miatt gyulladásos, ödémás tünetek jelentek meg, a térdemben a korábban már ismert szúrós fájdalom is előjött a nagyobb erőkifejtésnél, valamint a heg helyén is többször tapasztaltam erős szúrós fájdalmat. Ezekre a problémákra a passzív pihentetés helyett, mindig aktív módon reagáltunk. Sosem pihentünk „csak” egy kis sérülés vagy fájdalom miatt, helyette azonnal reagáltunk és kezeltük a problémát, mindezt persze folyamatos orvosi konzultáció mellett. Mindig az aktuális fejlődéshez vagy visszaeséshez igazította Dávid a gyakorlatokat, volt, hogy inkább hátrébb léptünk néhányat, hogy később újra előrébb tudjunk jutni. A legnyilvánvalóbb kezelést és probléma megoldást a floss szalaggal sikerült elérni, amikor a műtét során a csontba épített ácskapocs helyén gyulladásos, ödémás csonthártya irritáció miatt szinte alig tudtam behajlítani a lábamat, a floss szalagos gyakorlatok után teljesen elmúlt ez a fajta fájdalmam, ami igazán nagy megkönnyebbülést jelentett. 2026 márciusára odáig jutottam, hogy több, mint 3 év után először rámerszkedtem a futópadra, ahol Dávid futóedzéseket tartott nekem. Olyan képzeletbeli, lehetetlennek tűnő korlátokon sikerült idővel átlendítenie, mint a futópadon a 10 km/h-s sebesség beállítása. Talán a sebesség miatt, talán pusztán a 10-es szám kerek jellege miatt, vagy lehet, hogy tényleg ez egy valós fizikai korlátom volt, de sokáig úgy tekintettem erre, mintha egy elérhetetlen dolog lenne, míg valójában, most már utólag csak egy újabb mérföldkő volt, amit Dávid segített elérni. Szinte átlökött rajta mikor ő már látta, hogy menni fog, de én magam még alig tudtam volna elképzelni. Ezt követően, 2026 májusában beneveztem a műtétem utáni első futóversenyemre, a Gödöllői Kastélykertben rendezett családi futónap 3 km-es futamára, ahol rengeteget jelentett számomra, hogy a gyermekeim szurkolása mellett szaladhattam végig a befutón. 3 évvel a műtétem után, több mint fél év fókuszált edzés és felkészülés után végre elértem a célomat. Összességében, egy egészen elképesztő fejlődésen mentem keresztül Dávid segítségével a 2025 októberétől 2026 májusáig tartó több, mint fél éves időszak alatt. Annak ellenére, hogy tapasztalt amatőr sportolói múlttal érkeztem az edzőterembe, Dávidnak sikerült mégis új perspektívákat mutatnia, újra és újra kezelte az előjövő sérüléseimet, rutint és struktúrát alakított ki az edzésemben és sokat tanított a műtött térdem számára szükséges feladatokról, speciális gyakorlatokról és az edzőtermi gépek megfelelő használatáról. 3 évvel a műtétem után ő volt az aki először foglalkozott a műtétemből fakadó összetett probléma halmazzal átfogóan, kitartóan, egészen addig, amíg valódi, érezhető javulást és látható fizikai fejlődést nem sikerült elérnem. Tapasztalatom szerint sajnos sem a szakorvosi ellátás sem gyógytornászi rehabilitáció nem tudja segíteni, sem végigkísérni a sporthoz való visszatérést ilyen szinten, sem gyakorlati módon, de még csak elméleti tanácsokkal sem. Annak ellenére, hogy az állami egészségügyben engem ellátó orvosok és gyógytornászok kezeléseire önmagában nem lehetett panaszom, a teljes felépülésig nem tudtak teljesen eljuttatni. Nekem ehhez és a mozgáshoz való visszatéréshez Dávid felkészültségére és tudására volt szükségem, amiért szívből ajánlom őt személyi edzésre, kondicionális fejlesztésre és sport rehabilitációra. Talán a sebesség miatt, talán pusztán a 10-es szám kerek jellege miatt, vagy lehet, hogy tényleg ez egy valós fizikai korlátom volt, de sokáig úgy tekintettem erre, mintha egy elérhetetlen dolog lenne, míg valójában, most már utólag csak egy újabb mérföldkő volt, amit Dávid segített elérni. Szinte átlökött rajta mikor ő már látta, hogy menni fog, de én magam még alig tudtam volna elképzelni. Ezt követően, 2026 májusában beneveztem a műtétem utáni első futóversenyemre, a Gödöllői Kastélykertben rendezett családi futónap 3 km-es futamára, ahol rengeteget jelentett számomra, hogy a gyermekeim szurkolása mellett szaladhattam végig a befutón. 3 évvel a műtétem után, több mint fél év fókuszált edzés és felkészülés után végre elértem a célomat. Összességében, egy egészen elképesztő fejlődésen mentem keresztül Dávid segítségével a 2025 októberétől 2026 májusáig tartó több, mint fél éves időszak alatt. Annak ellenére, hogy tapasztalt amatőr sportolói múlttal érkeztem az edzőterembe, Dávidnak sikerült mégis új perspektívákat mutatnia, újra és újra kezelte az előjövő sérüléseimet, rutint és struktúrát alakított ki az edzésemben és sokat tanított a műtött térdem számára szükséges feladatokról, speciális gyakorlatokról és az edzőtermi gépek megfelelő használatáról. 3 évvel a műtétem után ő volt az aki először foglalkozott a műtétemből fakadó összetett probléma halmazzal átfogóan, kitartóan, egészen addig, amíg valódi, érezhető javulást és látható fizikai fejlődést nem sikerült elérnem. Tapasztalatom szerint sajnos sem a szakorvosi ellátás sem gyógytornászi rehabilitáció nem tudja segíteni, sem végigkísérni a sporthoz való visszatérést ilyen szinten, sem gyakorlati módon, de még csak elméleti tanácsokkal sem. Annak ellenére, hogy az állami egészségügyben engem ellátó orvosok és gyógytornászok kezeléseire önmagában nem lehetett panaszom, a teljes felépülésig nem tudtak teljesen eljuttatni. Nekem ehhez és a mozgáshoz való visszatéréshez Dávid felkészültségére és tudására volt szükségem, amiért szívből ajánlom őt személyi edzésre, kondicionális fejlesztésre és sport rehabilitációra.